Udvardy Frigyes - A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

találatszám: 27 találat lapozás: 1-27

Névmutató: Kozma István

2004. augusztus 11.

Aug. 7-én Gyergyószentmiklóson bemutatták a csíkszeredai Ívás István Az utolsó székely határőrök című könyvét, amelyet Szabó József János magyarországi hadtörténész rendezett sajtó alá és látott el bevezető tanulmánnyal. Kozma István vezérőrnagy javasolta a régi székely határőrség fölelevenítését, és az 1924-25-ben született fiatalokat behívták katonai képzésre. Az így, félig kiképzett 20 székely zászlóaljnak kellett fölvennie a harcot 1944-ben három szovjet hadsereggel. Ők voltak az utolsó székely határőrök, akiknek a küzdelmeit Ívás István nem hadtörténeti megközelítésben, hanem saját emlékei alapján írt meg, ízes székely nyelven, Szabó József János pedig hadtörténeti lábjegyzetekkel egészítette ki a könyv oldalait, így váltak a hiteles történetírás részévé az utolsó székely határőr emlékiratai. /Az utolsó székely határőrök. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 11./

2010. augusztus 14.

Történelmi események Sepsiszentgyörgyön
Ünnepi felvonulásoknak, népgyűléseknek, tüntetéseknek, számos más rendezvénynek adott otthont a történelem folyamán a sepsiszentgyörgyi volt Városháza és a Mikó Kollégium előtti tér. Néhány ilyen eseményt mutatunk be korabeli fényképekkel.
1. A második bécsi döntés (1940. augusztus 30.) után, szeptember 5. és 13. között a magyar hadsereg bevonult a visszacsatolt Észak-Erdélyi helységekbe. A helyőrségi csapatok bevonulására Sepsiszentgyörgyön szeptember 21-én került sor, melyek élén Szotyori Nagy Gyula altábornagy, a Mikó Kollégium volt diákja menetelt. Mögötte altorjai Kozma István ezredes ismerhető fel.
2. A Mikó Kollégium diákjainak felvonulása 1941. március 15-én.
3. Szent István-napi (augusztus 20.) felvonulás és körmenet 1942-ben.
4. A sepsiszentgyörgyi vadász- és horgászegyesület tagjainak május elsejei felvonulása az ötvenes években. A felvonulók élén Nagy József, aki még kilencvenéves korában is aktív vadász volt. Sepsiszentgyörgyön
József Álmos. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2011. június 13.

Megalakult a Csíki Vállalkozók Egyesülete
A hét végén tartotta alakuló ülését a Csíki Vállalkozók Egyesülete. A Gyerkó László szenátor kezdeményezésére összehívott tanácskozás résztvevõi valamennyien egyetértettek az egyesület létrehozásának szükségességében, hangsúlyozva, hogy a csíki térség, a Székelyföld felemelkedésének alapfeltétele a gazdasági vállalkozások fejlesztése, ugyanis ezek biztosíthatnak munkahelyet, megélhetõségi lehetõséget.
Gyerkó László kiemelte a vállalkozói réteg összefogásának fontosságát, hangsúlyozva, hogy közösen eredményesebben tudnak fellépni sajátos gondjaik orvoslása érdekében, érdekeik megjelenítéséért és érvényesítéséért.
Az alakuló ülésen jelen volt Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke, aki az általa vezetett intézmény gazdaságélénkítõ programjait ismertette és támogatásáról biztosította a vállalkozói réteget, bátorítva a szervezõdés létrejöttét.
A jelenlévõ vállalkozók három tagú vezetõtestületet választottak a civil szervezet élére. Bulbuk Márton elnök, Kozma István alelnök és Benkõ Sándor titkár látja el a szervezet bejegyzésével, felépítésével járó feladatokat.
A szervezetnek tagjai lehetnek vállalkozók, vállalkozások, valamint civil szervezetek is.
Erdély.ma

2012. július 16.

NAGY KIHÍVÁS
Országvédelem Észak-Erdélyben 1940 és 1944 között
A semmiből szervezte meg a Honvéd Vezérkar a partiumi, észak-erdélyi és székelyföldi területek védelmét.
Nagy kihívás elé állította a Magyar Honvéd Vezérkart a második bécsi döntés eredményeként visszakapott partiumi, észak-erdélyi és székelyföldi területeknek az ország védelmébe történő betagolása. A katonaföldrajzi szempontból igen változatos országrész katonai megszervezése a korlátozott lehetőségekkel rendelkező Honvédség szervei számára igen
megterhelő szervezőmunkát és anyagi áldozatot jelentett.
A továbbra is feszült viszony miatt a Román Királysággal szembeni határ biztosítása mellett ugyanis fő szempont egy új – sorban a IX. – hadtest felállítása volt. Az új seregtest a katonai közigazgatás megszűnése után, az Erdélyben véglegesen elhelyezett csapattestek működését fogta össze. A katonai szervezés irányítását a Honvéd Vezérkar főnöke megbízásából a Nagy Vilmos gyalogsági tábornok parancsnoksága alatt álló 1. hadsereg-parancsnokság végezte. Az első lépésben meghatározott területbiztosító feladatokkal a VI., a VII. és a gyorshadtestet, illetve a hadsereg-parancsnokságnak közvetlenül alárendelt 1. és 2. gépkocsizó dandárt bízták meg.
Feladatuk az Erdélybe települő és ott végleg berendezkedő katonai alakulatok és szervek felvonulásának, az erdélyi területeken tevékenykedő Erődleszerelő Parancsnokság és a különböző építő és karbantartó műszaki alakulatok működésének biztosítása volt. A határvédelem megszervezését Nagy Vilmos gyalogsági tábornoknak 1940. október 26-án és 29-én kiadott rendeletei szabályozták.
A passzív határvédelem biztosítása érdekében
a VI. hadtestet (Kolozsvár) a pécsi 4. határvadász-dandárral, a VII. hadtestet (Marosvásárhely) pedig a beregszászi 7., a komáromi 2. és a sátoraljaújhelyi 3. határvadász-dandárral erősítették meg.
Szükség esetén a seregtestek saját – stratégiailag fontos helyeken elhelyezett – alegységeiket is igénybe vehették. A fent említett seregtesteken kívül a közel 1000 km-es határvonal közvetlen védelmében és őrzésében 19, az erdélyi bevonulásban részt vett határvadász-zászlóalj is közreműködött. Új hadtest születik
Az új „erdélyi” csapattestek megalakulásával az 1. hadsereg-parancsnokság és a neki alárendelt seregtestek tevékenysége november végén lezárult, úgyhogy azok visszatérhettek békehelyőrségeikbe. Feladatkörüket a IX. hadtestparancsnokság vette át, mely a Budai Várban alakult meg az I. hadtestparancsnokság támogatásával.
A Stirlig László altábornagy irányítása alatt álló új seregtest november 20-án kezdte meg működését Kolozsvárott. Az új hadrend szerint a hadtest három gyalogdandár-parancsnoksággal (25. – Nagyvárad, 26. – Dés és a 27. – Marosvásárhely), illetve a nekik alárendelt alosztályokkal rendelkezett volna.
A három seregtestből, ember és anyagi korlátok miatt, csupán kettőt sikerült hadrendbe állítani. A dandárok állományát 18 megszüntetett határvadász-zászlóalj átszervezett állománya adta. A dandárok egy-egy gyalogezrede és tüzérosztálya mozgósítás esetén ikreződött.
Az ezredek tényleges állományukat megosztva és tartalékosokkal feltöltve létrehozták a harminccal magasabb hadrendi számú ikerezredüket. A tüzérosztályok hadrendi számukat megtartva két osztályos tüzérezreddé alakultak át.
A dandárok alárendeltségében lévő gyalogezredek egy-egy zászlóalját (nagyváradi 25/I., a kolozsvári 26/I. és a sepsiszentgyörgyi 27/I. zászlóaljat) különleges határvédelmi feladatokkal bízták meg, s ezért magasabb állományon tartották őket. Ezt a lépést elsősorban a Román Királysággal szemben húzódó, sokkal sebezhetőbb dél-nyugati határvonal tette szükségessé.
Annak ellenére, hogy a Román Királysággal való katonai konfliktus veszélye egy időre elhárult, az ország határainak védelme a Honvéd Vezérkar számára továbbra is elsődleges célt jelentett. A védelmi feladatok ellátása elsősorban a véglegesen Erdélybe helyezett határvadász-csapatokra hárult.
1940 végétől tehát a IX. hadtest kiegészítési területén, Váradlestől a Borsai-hágóig hét határvadász-zászlóalj (a 2., 21., 22., 23., 24., 32. és a 33.) és három határvadász portyázó osztály (59., 61., és a 60.) tevékenykedett.
A magas fekvésű, nehéz terepviszonyok között védő zászlóaljakat (21., 32. és 33. hv. zlj.) hegyi felszereléssel látták el és a könnyebb irányíthatóság miatt a 24. határvadász-zászlóaljjal együtt, a Gyergyószentmiklósra települt sátoraljaújhelyi 9. határvadász-dandár parancsnokság (pk. Lánghy Emil gyalogsági tábornok) alárendeltségébe helyezték. A nem hegyi felszerelésű határvadász-zászlóaljakat pedig a Marosvásárhelyen megalakult 69. határvadászezred-parancsnokság alá vonták.
A fent említett alakulatokon kívül ugyanakkor számos hadtest közvetlen tüzér-, műszaki-, híradós-, illetve gyors- és vonatalosztálya, illetve néhány önálló műszaki alosztálya is Erdély területén nyert elhelyezést. A továbbiakban a két Fővezérség-közvetelen csapattesten kívül (101. híradóezred II. zászlóalja és a 105. légvédelmi tüzérosztály) a munkácsi 1. hegyidandár parancsnokság Máramarosra, a magyar Királyi Honvéd Légierő három repülőszázada pedig Szamosfalvára települt. Hadiállapotban A Honvédség alakulatainak erdélyi berendezkedését követő békeidőszak rövid életű volt. A német csapatok Jugoszlávia ellen megindított hadműveletébe 1941. április 12-től a magyar Honvédség is bekapcsolódott. A Délvidéki magyarlakta területek birtokbavételében, az a néhány erdélyi helyőrségű csapattest is részt vállalt, amelyek az 1. lovasdandár alárendeltségében tevékenykedtek. Az erdélyi csapatok feladata főleg folyammegfigyelésben és a csetnik gócpontok felszámolásában merült ki.
A magyar katonai vezetés számára sokkal nagyobb problémát jelentett azonban a német-szovjet viszony várható alakulása, amely további álláspontját is jelentős mértékben befolyásolta. A Románia elleni konfliktus lehetőségét 1941 tavaszán egy, a Szovjetunió elleni támadás eshetősége váltotta fel.
A Szovjetunió elleni katonai részvétel mellett – az eddig elért revíziós eredmények megtartása, illetve újak elérése érdekében – kardoskodó Werth Henrik, a Honvéd Vezérkar főnöke elképzeléseit a magyar politikai vezetés nem osztotta és ebben a kérdésben óvatosságra intett.
A magyar politika ezen álláspontját a június 26-i kassai és rahói támadás azonban keresztbe húzta. Az események hatására a Kormányzó élt az 1920. évi XVII. tc. 2. paragrafusának 2. bekezdésében biztosított jogával. Ennek megfelelően a felelős kormány és az országgyűlés utólagos hozzájárulását kikérve elrendelte a honvédségnek a határon túl történő harcba vetését és a hadiállapot kimondását.
A Szovjetunióval szemben 1941 júniusában beállt hadiállapot következtében a m. kir. Honvédség keleti hadszíntéren bevetett seregtesteinek kötelékében a hadműveltek két éve alatt számos erdélyi helyőrségű csapattest teljesített szolgálatot.
Így pl. a Gyorshadtest kötelékében a 13. és 14. kerékpáros-zászlóalj, a tragikus sorsú 2. hadsereg kötelékében a 25/2. és a 27/2. könnyű ágyús üteg, a 9. élelmező oszlop, a Megszálló Erők kötelékében pedig a zilahi 55/II. gyalogzászlóalj vett részt a harcokban.
Ez az időszak azonban hátországban maradt csapatok számára sem volt eseménymentes, hiszen a magyar-román határon 1943. november 20-ig a források 74, sok esetben tragikus kimenetelű határincidenst jegyeztek, amelyek a két fél közötti feszült viszonyt bizonyították.
A keleti hadszíntér eseményeiben bekövetkezett fordulat a magyar katonai felsőbb vezetés figyelmét a keleti határrész, illetve az Erdély területén állomásozó erők megerősítésére fordította. A keleti határrész egyik alapvető – nem összefüggő rendszert képező – elemének, az Árpád-vonal erdélyi szakaszának építése már 1940-ben kezdetét vette.
Az Országos Erődítési Parancsnokság kirendeltségének felügyelete alatt hatalmas anyagi és emberáldozatokkal készült vasbeton védelmi rendszert, amely a Keleti Kárpátok hágóit és szorosait volt hivatott lezárni, az 1941 októberétől fokozatosan hadrendbe állított erődszázadok szállták meg.
A 13 erődszázadot, amely a felállító határvadász-zászlóalj hadrendi számát viselte, 1942. október 1-jétől a 9. határvadász-dandárnak rendelték alá és annak a védelmi rendszerébe vonták. A gyengén – általában zsákmányanyaggal felszerelt – erődszázadok mellet Erdély délkelti határszakaszának védelmét, a 27 határőr-zászlóaljból álló Székely Határvédelmi Erők Parancsnoksága egészítette ki.
A régi székely határvédelmi hagyományokat felelevenítő milícia rendszerű szervezet alapjait Kozma István vezérőrnagy felügyelete alatt 1942. március 1-jén fektették le. Parancsnoksága 1943. május 1-jén kezdte meg működését. Az eredeti elképzelés szerint 28 zászlóaljat terveztek felállítani, amelyek személyi állományát idősebb korosztályok képviselték volna.
Békeidőben csak a keretekkel létező alakulatok alosztályait a székely városok, falvak állították volna fel. A honvédek harcképességét meghatározott idejű fegyvergyakorlattal kívánták tökéletesíteni. A zászlóaljak szervezésében és kiképzésében szinte a teljes székelyföldi katonai-, kiegészítő- és leventeparancsnokság részt vállalt.
A zászlóaljak állománya később annyiban módosult, hogy az öreg honvédek mellé a legfiatalabb korosztályokat is beosztották, tehát apa fiával együtt vett részt szülőföldje védelmében. A határőr-zászlóaljakon kívül a Határvédelmi Erők parancsnokságának a 9. határvadász-dandár és a 69. határvadász-ezred is alárendeltségébe lépett.
Hadrendi változások
Az Erdélyben állomásozó seregtestek szervezetében az 1943. október 1-jén életbelépő ún. Szabolcs-hadrend is jelentős változásokat eredményezett. Jelentősebb lépésként a 25. könnyű hadosztályt gyaloghadosztállyá szervezték, míg a jobb vezetés érdekében Székely Határvédelmi Erők keretén belül határvadászcsoport-parancsnokságokat hoztak létre: a 65.-et Gyergyószentmiklóson, a 70.-et Csíkszeredán, a 67.-et Sepsiszentgyörgyön, a 68.-at Székelyudvarhelyen, a 69.-et pedig Marosvásárhelyen. A határvadász-zászlóaljak ütegeit pedig két hegyitüzérosztály-parancsnokság alá vonták. Az 1. tüzérosztály parancsnoksága Csíkszeredán, a 2. osztályé pedig Marosvásárhelyen székelt.
Továbbá a 68. határvadászcsoport-parancsnokságának alárendeltségébe helyezték a Nagybereznáról Sepsiszentgyörgyre irányított 26. határvadász-zászlóaljat és ugyancsak itt felállították a X. hadrendi számmal ellátott utász- és híradó-zászlóaljat. A X. székely vonatosztályt Csíkszeredában szervezték meg. A X. szám a Határvédelmi Erők parancsnoksága átszervezésével tervbe vett új hadtest számát jelentette, ami a hadiesemények miatt nem valósult meg. A folyamatos átszervezések és fejlesztések ellenére az erdélyi határvédelem igen törékenynek bizonyult.
A román határvédelem szempontjából főleg a Székelyföld védelme hagyott kívánnivalót maga után. A „Kosnai nyak” okozta előnytelen védekezési lehetőségek miatt körkörösen védhető zászlóaljtámpontokat alakítottak ki Kézdivásárhely, Barót, Sepsiszentgyörgy, illetve Parajd térségében. A magyar katonai vezetés terve szerint az R (román) határvédelem keretén belül öt határvadász-csoport védett volna, amelyekhez észak-nyugaton a Borgói-hágótól Máramarosig az 1. hegyidandár egységei csatlakoztak. A hadvezetés a Székelyföld védelmében a 27. székely könnyű hadosztály egységeivel is számolt. A nyugati határszak megszállását pedig az ország belterületéről átirányított csapattestekkel oldották volna meg. Ezek a tervek az 1944 tavaszán bekövetkezett katona-politikai események miatt nem valósultak meg.
Két tűz között
Magyarország 1944. március 19-i megszállása, illetve a szovjet csapatoknak, az ország keleti határaihoz való gyors közeledése a magyar hadvezetést tervei megváltoztatására késztette. Az román határvédelem mellett fel kellett készülni az O (orosz) határvédelemre is.
A magyar politikai és katonai vezetés nem számolt azzal, hogy az orosz csapatok szükségesnek tartják majd a Kárpátok erődített vonalának áttörését, ennek ellenére azonban az északkelti határ védelmét megfelelő körültekintéssel kezelték. A megszállást követően életbe lépő mozgósítás a IX. hadtest csapatait is érintette.
Közülük 1944. április elején a 25. gyalog- és a 27. könnyű hadosztály a galíciai hadszíntérre vonult. A délkeleti határvonal védelme így tehát a Székely Határvédelmi Erők 1944. március 22-én mozgósított csapataira hárult. A Keleti Kárpátokba felvonult parancsnokságok és csapattestek 1944 tavaszán-nyarán erődítési munkálatokat, illetve kiképzési gyakorlatokat végeztek, harci tevékenységre azonban nem került sor. Románia 1944. augusztus 23-i átállásával a magyar határok védelme lényegesen átértékelődött.
A két ország között beállt hadiállapot miatt a magyar katonai és politikai vezetés figyelme, a Déli Kárpátok hágóinak lezárása érdekében, Dél-Erdély felé irányult. A dél-erdélyi hadműveletekkel egy időben, a magyar hadvezetés a teljes román-magyar határ lezárását is elhatározta. Ennek megvalósítását a rendelkezésre álló határvadász-csoportokra bízta.
A rendelkezés értelmében az Ojtozi-szorostól a Borgói-hágóig terjedő határszakaszt négy (67., 70., 65., és 69.) határvadász-csoport szállta meg, amelyeket a Határvédelmi Erők parancsnoksága fogott össze, míg a tőlük északra, Felsővisóig védekező határszakaszon két (71. és 72.) határvadász-csoport védett. Utóbbiak fölött a 9. székely határvadász-dandár rendelkezett.
A határvédelemben szerepet vállalt csapatoknak tilos volt a határt átlépniük, azonban román részről sokszor érte őket támadás. Ez azonban elenyészőnek bizonyult azokhoz a harci eseményekhez képest, amelyek a Székelyföld és Erdély hadműveleti területté válása váltott ki.
Berekméri Árpád-Róbert
1974-ben született Gernyeszegen. Középiskolai tanulmányait Marosvásárhelyen, a Bolyai Farkas elméleti líceumban végezte, majd Kolozsvárott, a BBTE-en történelemtanári diplomát szerzett. 2003-tól az Erdélyi Református Egyházkerület Marosvásárhelyi Vidéki Gyűjtőlevéltárának levéltárosa. Főbb érdeklődési területe a Horthy-kor katonatörténete, illetve a helytörténet.
Fontosabb munkái:
Fegyver alatt (A marosvásárhelyi magyar királyi 27. székely honvéd könnyű hadosztály tisztikara, 1940-1945). (Under the weaponry. The officer corps of the royal Hungarian 27th secler light division of Marosvásárhely, 1940–1945) Marosvásárhely, Mentor kiadó, 2008. 289 p. és 32 old. képmelléklet. (ISBN: 978-973-599-301-6)
A marosvásárhelyi 27. székely könnyű hadosztály története megalakulásától 1944 szeptemberéig. (The history of the 27th székely light division from its formation to September 1944) = Hadtörténelmi Közlemények. 118 (2005). 1–2. sz. 152–184; Székelyföld. 9 (2005). 11. sz. 77–96, 12. sz. 60–86.
Berekméri Róbert
Transindex.ro

2012. október 16.

A XXI. Közgazdász Vándorgyűlés és Konferencia
A Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT) 2012.október 12-14. közötti időszakban, a XXI. alkalommal tartotta meg évi Vándorgyűlését és Konferenciáját. Ez alkalommal Csíkszereda adott otthont ennek a rendkívül fontos és szakmai szempontból is értékes rendezvénynek.
Az RMKT 1990-ben szinte az elsők között alakult, meg mint civil szervezet. Köszönhető a közgazdász professzornak, Kerekes Jenőnek, és a köréje gyűlt, lehetőségeket felismerő szakmai csoportosulásnak, amely meg tudta már akkor fogalmazni, mi a teendő annak érdekében, hogy térségünk eredményesen lépni tudjon. Ezt a szándékot értették meg akkor és ma is azok, akiknek nem közömbös, merre halad az ország döcögő gazdasági és politikai szekere.
Az RMKT központja Kolozsvár lett
1998. novemberében megalapították az RMKT Ifjúsági Frakcióját (RIF), amely saját meghatározása szerint „a romániai magyar ifjú közgazdászok és gazdasági kérdések iránt érdeklődő fiatalok érdekvédelmi és szakmai csoportosulása. Az RMKT belső szerveződése, és annak céljaival összhangban fejti ki tevékenységét.” A RIF volt tagjai képezik az új generáció legértékesebb elemeit, sokan közülük jelentős helyet foglalnak el az RMKT mai tevékenységében.
A Csíkszeredában megtartott XXI. Vándorgyűlés témája „A Kelet-Közép-Európai térség kompetitív előnyei a globalizált piacon” címet kapta.
Az elnöki köszöntőt Szécsi Kálmán, az RMKT országos elnöke tartotta. Ő adta át a Kerekes Jenő díjat Dr. Halm Tamásnak, a Budapesti Gazdasági Főiskola dékáni tanácsadójának, aki eddigi munkásságának köszönhetően megérdemelte.
Az előadások tartalmát részletesen ismertetni nem célom. De azt a hangulatot megfelelő módon visszaadni, ami a XXI. Vándorgyűlést jelenti, nem könnyű, mert minden résztvevő, lévén szakmájában elismert tekintély, állíthatjuk a maga nemében páratlan. Talán éppen ezért, az évenként sorra kerülő vándorgyűlések szuggesztív hatása minden résztvevőre hat. Talán ennek köszönhető az a nagy figyelem is, mellyel megszervezik a RMKT éves szakmai találkozásait.
A plenáris ülésen tartott előadások témája
Dr. Halm Tamás (Budapesti Gazdasági Főiskola dékáni tanácsadója, előadó tanára): Átalakulás és konszolidáció a magyar gazdaságban. Diósi László (vezérigazgató, OTP Bank Románia): Előny? Hátrány? –Üzlet és munka Kelet- Európában. Prof Dr. Ovidiu Nicolescu (elnök, Kis- és Közepes Vállalkozások Országos Tanácsa): Impactul trecerii la economia bazată pe cunoştinţe asupra avantajelor competitive ale regiunii Europa Centrală şi de Est. Paul Wood (igazgató. Heineken Csíkszereda): Leadership in culturally diverse working environments – the key to Globalisation. Radetzky Jenő, (miniszteri biztos, Elnök, Fejér Megyei Kereskedelmi és Iparkamara): Wekerle Terv a Kárpát- medencei gazdaságfejlesztés programja. Prof. Dr. Rechnitzer János, (egyetemi tanár és rektor-helyettes, Széchenyi István Egyetem): Kelet- Közép Európa térszerkezete európai dimenzióban.
Szekcióülések helyszínei a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Gazdaság- és Humántudományok Karának csíkszeredai épületében voltak.
1.„Kitörési pontok a válságból: a mezőgazdaság, mint lehetőség!” Szekcióelnök: Kerezsi Miklós, tulajdonos és ügyvezető, East Consulting Kft.
2. IT és üzleti intelligencia. Szekcióelnök Kozma István, ügyvezető igazgató, Enetix Software kft.
3.Energetika és környezetgazdálkodás. Szekcióelnök: Daradics Kinga ügyvezető igazgató, MOL. Románia
4.KKV Szekcióelnök: Tánczos Levente József, tanársegéd a Sapientia EMTE Gazdaság- és Humántudományok Karán.
5. Pénzügyi szekció. Szekcióelnök Dr. Juhász Jácint egyetemi adjunktus, BBTE Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Kar.
A színes palettából az olvasó rájöhet, nem is akármilyen programot bonyolítottak le az igen rangos, előadók.
A jövő szakmai igénye: a nyitottabb RMKT léte
A Csíkszeredában megtartott sajtótájékoztatón, elhangzott, hogy az RMKT közgyűlésen megvitattak három bizottsági kérdést. Bemutatták az újonnan magválasztott elnökség stratégiáját. Taglétszám 333. Létrehoztak egy kutató központot Kolozsváron.
Gyerkó László, a XXI. Vándorgyűlés csíkszeredai főrendezője, elmondta, mekkora megtiszteltetés a város számára az, hogy ezt a vándorgyűlést megrendezhették. Mit is jelent a környéknek, az itt élő magyarság gazdasági és politikai elitjének, ennek az eseménynek a lebonyolítása. Megköszönvén az RMKT vezetőségének azt, hogy az utolsó héten személyesen is részt vehettek az előkészítő munkálatokban.
Az előadások tematikája úgy volt kiválasztva, hogy a gazdasági élet különböző vetületeit érintve, azokra az újdonságokra hívták fel a figyelmet, melyekkel kellően élve, előbbre tudnak haladni a gazdasági élet hazai útvesztőiben. A fő célpont a fiatal közgazdászok minél hatékonyabb támogatása, ami a gyakorlat szülte gondolkodás továbbadását is jelenti. Fontosnak tekintik az új korosztály minél hatékonyabb és eredményesebb, árnyaltabb támogatását.
Halm Tamás elmondta, azok közé tartozik, akiknek a sors megadta azokat a lehetőségeket, hogy jelen lehetett akkor, amikor Erdélyből, Kolozsvárról Kerekes Jenő professzor, először keresett Magyarországon partner lehetőséget. A kezdeti partnerség keresés, hogyan ment át szakmai kapcsolattá. Mivel kezdetektől ismeri ezt a kapcsolatot, nem hallgathatja el, milyen óriási pozitív változáson ment keresztül. Mit is jelentett az anyaországiak tapasztalatainak átvétele, átadása az RMKT számára.
A két fél közötti nyitottság mindkét fél számára előnyt jelentett. Ezzel az előnnyel maximálisan élni kell. Számára öröm az előadások nyelvezetének szakmai feljavulása, mely évről évre érezteti pozitív hatását. Ami a Szlovákiai Magyar Közgazdász Társaság bevonását is jelenti.
Szőcs Endre ügyvezető igazgató elmondta, a fiatal közgazdászok Kárpát- Medencei Tanácsokozása saját belső csapat szervezésben indult. Mindezt önkéntes munkaként tették meg.
Az eljövendőkben egy olyan RMKT- t szeretnének, mely sokkal nyilvánosabb, nyitottabb legyen. Szándékukban, tevékenységükben a sajtó szerepe is megnőne.
Ebből a szempontból jelenthetem, a következő, XXII. RMKT vándorgyűlés színhelye, 2013-ban, Nagyvárad lesz.
Csomafáy Ferenc
Erdon.ro

2012. november 17.

Babucs Zoltán
A KÁRPÁTOK ŐREI
Székely határőrök a második világháborúban
Az alakulatok keményen helytálltak, de súlyos veszteségeket szenvedtek, amikor 1944 augusztusában az Ojtozi-szorosban megjelentek a szovjet csapatok.
A második bécsi döntés eredményeként Észak-Erdély és a Székelyföld, Erdély „szebb, de szegényebb” fele tért vissza Magyarországhoz, melyet nem csak gazdasági és társadalmi területen, de a honvédelem szempontjából is be kellett illeszteni az ország vérkeringésébe.
A német külpolitika ördögi sakkjátszmájának köszönhetően versenyfutás kezdődött meg a Magyar Királyság és Románia között Erdély háború utáni hovatartozását tekintve. 1941. június 22-én Románia az elsők között csatlakozott a Harmadik Birodalom szovjetellenes háborújához, Magyarország pedig öt nappal később lépett a hadviselő felek sorába.
A Magyar Királyság keleti határainak védelmére 1942. március 1-jén megkezdték a Székely Határőrség újbóli szervezését, a Székely Határvédelmi Erők parancsnokság törzse pedig ezen esztendő november 15-én – vagyis 70 évvel ezelőtt – került felállításra.
A szervezés előzményei
Miután a német „Blitzkrieg” Moszkva alatt kifulladt, 1942 elejétől Hitler szemében felértékelődtek kisebb szövetségesei, így azok haderejének nagyobb arányban való részvételét követelte az 1942 nyarára tervezett nagy offenzívában.
A magyar hadvezetőség részben engedett a német követeléseknek, azonban nem kívánt azon hibába esni, mint 1918-ban, vagyis: az ország a háború után ne maradjon hadsereg nélkül, s meg tudja védeni határait, főleg a románokkal szemben.
Így történhetett, hogy 1944 tavaszáig az anyaországi seregtestek egyre nagyobb mértékű bevetése mellett csupán egy-két erdélyi honvéd csapattest került ki a keleti hadműveleti területre, a kolozsvári IX. hadtest, valamint a Székely Határvédelmi Erők mozgósítása csak a hadieseményekben bekövetkezett változások eredményeként történt meg 1944 tavaszán.
A Székelyföld tömbmagyarságának védelmére élesztették újra a székely határőrséget. Dr. Pál Gábor, Csík vármegye képviselője az Országgyűlés alsóházában elhangzott beszédében a következőkben domborította ki ezen intézmény szükségességét: „Erdély keleti szélén 1763-1848-ig székely katonai határőrvidék volt, osztrák közigazgatás alatt, annak minden szenvedésével együtt.
A katonai határőrvidék és szervezete tette lehetővé, hogy az 1848-49. évi szabadságharcban a székelység olyan erőkkel vehette fel a harcot azokkal szemben, kik őt ebbe a szervezetbe belekényszerítették. Az a helyzet, amelyben most vagyunk, amikor a székelység zsákszerű megszorultságban van, megköveteli, hogy a Honvédelmi Miniszter úr tegye megfontolás tárgyává a székely katonai határőrvidéknek most már magyar alapon való szervezését, mert Erdély keleti szélén nem volnának székelyek, ha mindig egységes szabályok szerint éltünk volna. Nálunk honvédelem tekintetében különleges szabályokat kell alkotni, Svájc mintájára ott kell, hogy legyen a lőszer, a puska, ruha, hogy veszedelem idején azonnal talpra ugorjon, korhatárra és szolgálati kötelezettségre való tekintet nélkül mindenki, minden épkézláb ember.”
Apák és fiaik fegyverben
A Székely Határőrség szervezése 1942. március 1-jén vette kezdetét, s a 20 székely határőr-zászlóalj állományát kezdetben 48-60 éves tartalékosok adták. Székely határőr-zászlóaljak (hadrendi számuk zárójelben) szerveződtek Gyergyószentmiklóson (1-2.), Ditrón (3.), Csíkszépvizen (4.), Csíkszentdomonkoson (5.), Csíkszeredán (6.), Kézdivásárhelyen (8.), Kovásznán (10.), Sepsiszentgyörgyön (11-12.), Baróton (13.), Székelyudvarhelyen (14.), Oklándon (15.), Székelykeresztúron (17.), Parajdon (18.), Marosvásárhelyen (19.), Erdőszentgyörgyön (20.), Ákosfalván (21.), Mezőmadarason (22.) és Nyárádszeredán (27.).
A milícia rendszerű fegyveres alakulatok ekkor még egyenruhát sem kaptak, a gyakorlatokra behívott határőrök ruhakoptatási díj ellenében saját civil ruhájukat viselték.
A határőr-zászlóaljak feladata volt egy esetleges román támadás során a segítség beérkezéséig – helyismeretük kihasználásával – a határvadász alakulatok harcának támogatása.
A Székely Határőrség vezetésére hozták létre 1942. november 15-én a Székely Határvédelmi Erők Parancsnokságát Marosvásárhelyen. Alárendeltségébe került a csíkszeredai 9. székely határvadász-dandár, amelybe a gyergyószentmiklósi 65., sepsiszentgyörgyi 67. és a csíkszeredai 70. székely határvadász-csoport tartoztak.
Ide nyert még beosztást a székelyudvarhelyi 68. és a marosvásárhelyi 69. székely határvadász-csoport. A fenti határvadász-csoportok állományában hat székely határvadász-zászlóalj volt, a gyergyótölgyesi 21., a besztercei 22., a marosvásárhelyi 23., a kézdivásárhelyi 24., a nagybereznai 25. és a székelyudvarhelyi 34.
Ide osztották be a tusnádfürdői 59. határvadász-portyázó osztály parancsnoksága alatt a székely határvadász-zászlóaljak portyázó századait – azaz 8 századot, 47 határvadász-őrsre osztva – és 12 erődszázadot. Más alakulatok is voltak a határvédelmi erők között: így két tüzérosztály, egy légvédelmi tüzérosztály, egy székely huszárszázad, utászok, híradók, továbbá vonatalakulatbeliek. 1943 őszén nyolc gyalogos és két tüzér kiképző tábort hoztak létre, ahol kb. 8000 székely határőr részesült rövid kiképzésben.
Ezen év októberében két, 18-19 éves behívottakból álló újoncévfolyamot is behívtak, vagyis az apák és fiaik – más néven: „leventekatonák” – együtt szolgáltak. Az 1925-ös születési évfolyam tagjaként vonult be határőr kiképzésre a magyarói illetőségű Ivás István a szásztekei (gyalogos) kiképző táborba.
Kiképzésük ideje alatt látogatta meg őket vitéz felsőtorjai Kozma István vezérőrnagy, a Székely Határvédelmi Erők első parancsnoka – akit 1951-ben koncepciós per eredményeként ítéltek el és végeztek ki –, hozzájuk intézett beszédében így indokolta 21 éves koruk előtti behívásuk szükségességét: „Elmondta, azért vagyunk idő előtt behívva, mert az országnak szüksége van katonákra, különösképpen a székelyföldi ifjakra, hogy az ősi hagyomány szerint apák és fiúk együtt védjék a Székelyföldet, ha szükség lesz rá. Ezért lett újra életre hívva a régi székely határőrség. (…)
Miután itt a kiképzőtáborban felkészültünk, ki leszünk helyezve a már megalakított székely határőr-zászlóaljakba, az idősebb székely bajtársakhoz, valószínű, hogy olyan is lesz köztünk, aki az apjával kerül egy zászlóaljba, úgy, ahogyan őseink, több száz évvel ezelőtt. Beszélt arról, hogy a székely nemzet évszázadokon át katonanemzet volt.
Békeidőben az ország keleti határát őrizte és védte, de ha a magyar hazát megtámadták, apa a fiával egy emberként részt vett a király oldalán az ellenség kiűzésében. A székely katona híres volt vitézségéről. Ezért büszkék lehetünk őseinkre, akik példaképeink lehetnek. Ezért nekünk követnünk kell hős székely őseinket.”
1944 nyarán a Székely Határvédelmi Erőknek keleten 200 km, délen és nyugaton ugyancsak 200 km hosszú síkságot és hegyvidéket kellett védeniük kb. 40-50 ezer fővel. Egy határvadász-zászlóaljra átlagban 70-80 km, egy ütegre 50 km, míg egy határőr-zászlóaljra 20 km védendő határszakasz jutott.
Az ország keleti határait lezáró, ún. Árpád-vonal középső és déli szakaszának kiépítésében nem csak a műszaki és munkaszolgálatos alakulatok, de a székely határőrök is részt vettek. Az Árpád-vonal székelyföldi szakaszán az egyes védőkörleteket a harc- és gépjárművekkel járható szorosok és hágók körzetében, a védők számára legelőnyösebb terepszakaszokon alakították ki, melyek több részből álló erődelemek voltak.
Számolva a déli irányból várható román támadással, 1943-tól körkörösen védhető zászlóalj-támpontokat létesítettek a Székelyföldön, így Kézdivásárhely, Sepsiszentgyörgy, Barót, továbbá a Hargita és Parajd térségében, Homoródfürdőn pedig folytatódott a Székely Határvédelmi Erők parancsnoksága számára tervezett vezetési pont építése.
Székelyföld védelmében
1944. március 31-én ismét bevezették a katonai közigazgatást Erdélyben. Pár nappal korábban a Székely Határvédelmi Erők alakulatainál is mozgósítottak – parancsnokságuk ekkor már Csíkszeredában ténykedett –, amelyet április 1-jén 0 óráig kellett befejezniük.
Béke körülmények között a határőr-zászlóaljak csupán kilencfős parancsnoksági keretből állottak, a mozgósítás során viszont állományuk közel 1000 főre duzzadt fel zászlóaljanként. A határőr-zászlóaljak nehézfegyverzete minimális volt, lövészszázadonként 2 db golyószóró és 2 db géppuska, nehézfegyver századonként pedig 4 db nehézpuska, 4 db páncéltörő ágyú és 4 db közepes aknavető volt.
A mozgósított határőr-zászlóaljak katonái megkapták rendes egyenruházatukat és fegyverzetüket, s elhagyták békehelyőrségeiket, a tavaszi és nyári időszakot erőltetett ütemű képzéssel, valamint határvédelmi munkálatokkal töltötték.
Románia 1944. augusztus 23-án, egyik napról a másikra szövetségest váltott, Mihály király rádiószózatában utasította hadseregét Észak-Erdély visszafoglalására. A román területen kelepcébe került német 6. és 8. tábori hadseregek a székelyföldi hágók felé hátráltak és napok kérdése volt, mikor éri el a háború a Magyar Királyság keleti határait. Augusztus 26-án az Úz és a Csobányos völgyében, másnap az Ojtozi-szorosban jelentek meg a szovjet csapatok. A székely határőrök ekkor kerültek először harcérintkezésbe az ellenséggel és kemény helytállásuk ellenére súlyos veszteségeket szenvedtek. Úz-völgyi hegyomlás című riport kötetében Sylvester Lajos nekik állított emléket. A Máramarosi-havasoktól Lakócáig húzódó több száz kilométeres arcvonalat a székely határvadászok és határőrök egyedül nem tudták tartani, ezért a német hadvezetés is küldött csapatokat a védelem megszilárdítására, illetve a Romániából visszaérkezett alakulattöredékeket is bevetették. A szovjetek nyomasztó fölénye, s az a tény, hogy a román átállás miatt a Déli-Kárpátok szorosain és hágóin akadálytalanul léphetett az ellenség Erdély területére, eldöntötte a harcok további kimenetelét. Ezért 1944. szeptember 7-én a német Dél Hadseregcsoport parancsnoksága elrendelte a Székelyföld katonai kiürítését. Ekkor már nem csak az Ojtozi-szoros, hanem az Úz és a Csobányos völgye, a Gyimesi-szoros, valamint a Békás- és Tölgyesi-szoros is szovjet kézbe került.
A székelyföldi harcokat követő visszavonulás egyik sajátságos velejárója volt, hogy a székely alakulatok állományának nagyobb hányada „kivonta magát a további harcokból” és hazament.
Kezdetben maguk a német is elcsodálkoztak székelyek lemaradásán. Hans Friessner vezérezredes, a német Dél-Ukrajna Hadseregcsoport parancsnoka az alábbi sorokat jegyezte fel visszaemlékezéseiben: „(…) Hitler főhadiszállásán azt hallottam, hogy a székelyek amolyan elitcsapatot képeznek, s úgy harcolnak, akár a tiroli császárvadászok vagy a német hegyivadászok, ráadásul ők közvetlenül szülőföldjüket védik. Most azonban éppen ez magyarázta dezertálásukat: nem akarták magára hagyni a portát, mikor jön az orosz!”
A székely honvédek – s köztük is főként a határőrök – a harc folytatása helyett hazatértek szülőfalujukba, melyet akár dezertálásnak is lehetett minősíteni. Védelmükre azonban kell felhoznunk, hogy a székelyeket rendkívül erős lelki kapocs és hagyományos szemléletmód fűzték szülőföldjükhöz. Azt sem szabad felednünk, hogy a szülőföldhöz való ragaszkodást tovább erősítette a két évtizedes román megszállás is. Ezen lelki motiváltság mellett tisztjeik többsége „hallgatólagosan” szemet hunyt lemaradásuk felett, hogy otthonukat és családjukat megvédhessék a megszállókkal szemben.
Váncsa Albert tartalékos zászlós, a 68. székely határvadász-csoport egyik híradó szakaszparancsnoka visszaemlékezett a kiürítési parancs mellett egy másik rendelkezésről, amely így szólt: „Szeptember 6-án kaptuk a parancsot a kolozsvári IX. hadtesttől. (…) jól emlékszem rá: Elrendelem Székelyföld kiürítését. Megtiltom minden átjárónak, hídnak, épületnek a felrobbantását. A székelyek, akik akarnak, lemaradhatnak történelmi hivatásuk végrehajtása végett, akik tovább akarnak vonulni, továbbvonulnak. Ez a hivatalos parancs fel volt olvasva minden századparancsnoknak...”A székely alakulatok teljes felmorzsolódásának lassítására döntött úgy a német hadvezetés, hogy a Székelyföld további kiürítését felfüggeszti, s a német-magyar védelmet megszilárdítja a Maros mentén létesített védelmi vonalon, amely csak ideig-óráig sikerült.
A 9. székely határvadász-dandár kötelékében lévő, erősen leapadt létszámú határőr-zászlóaljak állományát a határvadász seregtest más alakulatainak feltöltésére használták fel. Így 1944. október havában a nagy múltú Székely Határőrség megszűnt létezni.
Tranindex.ro

2013. június 25.

Székelyföldi fiatalok szimbólumaink védelmében
Közös nyilatkozatban álltak ki szimbólumaink, konkrétan Hargita és Kovászna bíróságon elutasított megyezászlóinak védelmére a Székelyföldön működő ifjúsági ernyőszervezetek.
A Csík Területi Ifjúsági Tanács, Gyergyó Területi Ifjúsági Egyeztető Tanács, Háromszéki Ifjúsági Tanács és az Udvarhelyszéki Ifjúsági Egyeztető Tanács vezetői – Kozma István, Magyari Levente, Szőcs Endre és Antal Lóránt – elégedetlenségünket fejezik ki a székely szimbólumok megszüntetése céljából indított támadásokkal szemben, és úgy vélik, hogy etnikai álproblémák létrehozásával próbálják elterelni a figyelmet az ország valós gondjairól.
Az aláírók szomorúan veszik tudomásul, hogy „az elmúlt időszakban a kisebbségi közéleti diskurzus egy nem kívánt síkra terelődött, mi több, ennek kihatásai vannak az igazságszolgáltatásra is, aminek egyértelmű üzenete, hogy a kisebbségek másodrangú állampolgárai ennek az országnak” – ugyanakkor felhívják a figyelmet arra, hogy a székelyföldi fiatalság is részt vesz szülőföldje építésében, és ennek szerves részét képező szimbólumairól semmilyen körülmények között nem mond le. Végezetül arra kérik az erdélyi magyar fiatalokat, hogy legyenek szolidárisak Székelyfölddel, hiszen „a belső anyaországként működő romániai magyar sziget megmaradásunk egyik fontos záloga”.
Háromszék
Erdély.ma

2013. július 31.

Felzárkóztatnák a hátrányos helyzetű fiatalokat Székelyföldön
Négy székelyföldi: három Hargita, és egy Kovászna megyei ifjúsági tanács pályázott sikeresen az Európai Bizottság május elsejei határidővel meghirdetett nemzetközi ifjúsági pályázatán különböző képzések, programok megszervezésére. A Fiatalok Lendületben Program (FLP) által sikeresen megnyert projekt összértéke több mint 70 ezer euró. Ezt a pályázatot mutatták be szerdán Csíkszeredában a Csík Terület Ifjúsági Tanácsa (CSTIT), Gyergyó Terület Ifjúsági Tanácsa (GYTIT), az Udvarhelyszéki Ifjúsági Egyeztető Tanács (UIET) és a Háromszéki Ifjúsági Tanács (HÁRIT) képviselői, valamint Grüman Róbert FLP pályázati szakértő, a pályázat koordinátora.
Évente 5 millió eurót pályázhatnak meg romániai ifjúsági szervezetek az Európai Unió „Youth in Action” pályázati kiírásain. „Sajnos ebből a magyar ifjúsági szervezetek elég keveset kapnak meg, ezért is hatalmas előrelépés ez a megnyert 70 ezer euró” – fejtette ki Grüman. A megnyert pályázatok lehetőséget adnak más nemzetek önkénteseinek fogadására, csereprogramokra, illetve vezetők képzésére is.
Kozma István CSTIT elnök arról számolt be, hogy már több nemzetközi projektet sikerült lebonyolítaniuk, azonban az elmúlt két év pályázatain nem jártak sikerrel. „A mostani sikeres pályázat révén egy képzést fogunk tartani november 16 és 23 között, amelynek témája a hátrányos helyzetű, vidéki fiatalok bevonása az ifjúsági életbe, amelyen a kisebbségi kérdések és a fogyatékkal élő fiatalok kérdései is terítékre kerülnek” – mondta el Kozma. A képzésen hét ország ifjúsági szervezeteinek képviselői vesznek részt, a projekt összértéke pedig 14.500 euró.
November 23 és 30 között 8 európai ország résztvevőivel szerveznek képzést Ifjúsági munka címmel az Udvarhelyszéki Ifjúsági Egyeztető Tanácsnál, erről Rátz István alelnök tájékoztatott.
„A mi képzésünk az etnikai és vallási alapon marginalizált fiatalok bevonása a közélet különböző területeibe” – ismertette Barti Zoltán, a GYTIT alelnöke Gyergyószentmiklósról.
Azután Oltean Csongor HÁRIT ügyvezető elnöke arról számolt be, hogy a rájuk eső, 14500 euró összértékű projekt révén a romák és a hátrányos helyzetű fiatalok felzárkóztatásáról fognak képzést tartani, továbbá önkéntes-csereprogramot is lebonyolítanak, amely révén különböző európai országok önkénteseit fogják vendégül látni szeptembertől.
Grüman összegezte az elhangzottakat, rávilágítva, hogy az uniós projekt célja a hátrányos helyzetű fiatalok bevonása a közéletbe, továbbá az esélyegyenlőség biztosítása valamennyi európai fiatal számára. Emellett lehetőség adódik a jó kapcsolatok kialakítására nemzetközi szinten a különböző ifjúsági szervezetek között, valamint az olyan országok ifjúsági civilszervezeteinek felzárkóztatása, amelyek még nem tagjai az Európai Uniónak.
Tamás Attila

2013. november 26.

Saját gyökereinket öntözzük, amikor hagyományainkat ápoljuk"
Az elmúlt hét végén zajlott a Csík Terület Ifjúsági Tanácsa (CSTIT) és Hargita Megye Tanácsa közös szervezésében megrendezett, már hagyománynak örvendő XXIII. Pedagógusok Fóruma. Az eseménynek a hidegségi Csángó Panzió adott otthont.
A CSTIT már korábban is próbálkozott eleget tenni a szórványban jelentkező képzés-igénynek, legközelebb talán már a moldvai csángómagyar pedagógusok lehetnek házigazdái egy hasonló hagyományőrző képzésnek. A moldvai szórvány termékeny táptalajt kínál a hagyományőrzésre, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének gondozásában működő Moldvai Csángómagyar Oktatási Programban dolgozó pedagógusok már több településen sikeresen erősítik a helyiek identitás- és magyarságtudatát.
A pedagógusok fórumának ez alkalommal a hagyományőrzés volt a tematikája. A résztvevőknek színes, információdús programokban volt részük. „Saját gyökereinket öntözzük, amikor hagyományainkat ápoljuk” á hangzott el, hiszen már a népi gyermekjátékokat is eszközként lehet használni arra, hogy a népi hagyományokat megismertessük a gyermekekkel.
A képzést Kozma István, Csík Terület Ifjúsági Tanácsának elnöke nyitotta meg, hangsúlyozva a pedagógusok nevelői munkájának fontosságát, a felnövekvő generációnak társadalomban vállalt szerepének formálásában. Szintén ő tolmácsolta Burus-Siklódi Botond (RMPSZ elnök) üdvözletét, majd külön köszöntötte a Moldvai Csángómagyar Oktatási Program hagyományőrzőit és pedagógusait, akik első alkalommal voltak jelen ezen a képzés-sorozaton.
maszol/közlemény

2014. január 27.

Csíkszeredában járt a Magyar Országgyűlés Ifjúsági Albizottsága
Magyar Országgyűlés Ifjúsági Albizottságának kihelyezett ülését Csíkszeredában, a megyeháza márványtermében tartották január 25-én, szombaton. A rendkívüli alkalomból – a hatályban lévő törvények értelmében – Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke Magyarország zászlaját is kitűzte az épület bejáratánál.
A tanácskozást Kapus Krisztián (Fidesz), az anyaországi ifjúságpolitikai kérdésekben kulcsszerepet vállaló albizottság elnöke, Baráth Zsolt (Jobbik) és Gaál Gergely (KDNP) albizottsági tagok tartották, amelyre természetesen az erdélyi magyar ifjúsági szervezetek is hivatalosak voltak. A kihelyezett tanácskozás egyetlen napirendi pontja a helyi ifjúsági szervezetekkel folytatott konzultáció volt. A csíkszeredai esemény házigazdája a 15 éves Csík Terület Ifjúsági Tanácsa (CSTIT) volt, amelynek részéről Kozma István elnök köszöntötte a részt vevőket, majd megnyitotta a tanácskozást.
Az eseményen jelen voltak helyi politikusok is, köztük a tanácskozásnak otthont adó intézmény vezetője, Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke, Tánczos Barna szenátor, Korodi Attila parlamenti képviselő, valamint Sógor Csaba európai parlamenti képviselő.
Borboly Csaba, mint a házigazda CSTIT egykori elnöke, köszöntő beszédében történelmi jelentőségűnek nevezte a csíkszeredai kihelyezett ülést.
„Az anyaországi és a határon túli ifjúsági szervezetek együttműködésének kiemelt szerepe van a magyar–magyar kapcsolatok megerősítésében. Ezen szervezeteknek közösen kell keresniük azokat a megoldásokat, amelyeknek köszönhetően a fiatalok itthon maradnak”- fogalmazott Borboly Csaba, majd hozzátette, bízik abban, hogy a Magyar Országgyűlés gondol azokra, akik magyar állampolgárággal rendelkeznek, hiszen ez egy újabb erősítő kapocs. „Amióta élhetünk az egyszerűsített honosítás lehetőségével, azóta bebizonyosodott, hogy azon félelmek, amelyek szerint a fiatalok elhagyják szülőföldjüket, nem váltak valóra”- tette hozzá a tanácselnök.
Korodi Attila parlamenti képviselő örvendetesnek nevezte azt a tényt, hogy a helyi ifjúsági szervezetek továbbra is képesek markánsan megfogalmazni céljaikat, majd elmondta javaslatait.
„A következő négyéves ciklusban olyan támogatási rendszerekben is kéne gondolkodni, amelyek kifejezetten a kisebb városokban élő vállalkozó fiatalokat célozzák meg” – javasolta Korodi Attila.
Tánczos Barna felszólalásában az ifjúsági szervezetek közötti jó kapcsolatok kialakítására fektette a hangsúlyt.
„A határokon átnyúló összefogásra szükség van. Remélem, hogy az elkövetkező 20-30 évben a székely autonóm adminisztráció jó kapcsolatot ápol Magyarországgal” – mondta a szenátor.
Ezután az ifjúsági albizottság elnöke, Kapus Krisztián vette át a szót, aki a kihelyezett ülések fontosságát hangsúlyozta. Hozzátette: az ifjúságpolitika nem az az ágazat, amely – a gazdaságpolitikával ellentétben – rövid időn belül látványos eredményt hoz, hiszen hatásai csak évtizedek múltán válnak kézzelfoghatóvá.
Kapus Krisztián ezután az egyes ifjúsági szervezetek képviselőinek adta át a szót, akik bemutatták szervezetük tevékenységét. A jelenlévő szervezetek bemutatkozása után zajlott az érdemi beszélgetés. Kapus Krisztián ismertette az albizottság ifjúságpolitikára vonatkozó intézkedéscsomagját, majd a két albizottsági tag felszólalását követően került sor a tulajdonképpeni konzultációra.
Olteán Csongor, a Háromszéki Ifjúsági Tanács (HÁRIT) elnöke Kárpát-medence szintű diáktanácsprogram szervezését javasolta. Tőke Ervin, MINTA-elnök arra kérte az albizottságot, hogy a magyarországi önkormányzatok buzdítsák és segítsék az erdélyi testvértelepülések lakóit a választási regisztrációban. Szabó József, a MIÉRT elnöke a határokon átívelő magyar ifjúság napját hívná életre. Grüman Róbert fiatal politikus arra hívta fel a figyelmet, hogy a romániai magyar ifjúsági szervezetek pályázati lehetőségek terén hátrányban vannak a román szervezetekkel szemben. A konzultáció végén Kapus Krisztián valamennyi javaslatra reagált, és közbenjárásáról biztosította a jelenlévő helyi szervezeteket.
maszol.ro,

2015. március 5.

Tiltakozó megmozdulásra szólítanak
„Egyenesedjenek ki, tegyék félre a félelmet, és ne a marosvásárhelyi polgármester, hanem a felelős székely polgármesterek után igazodjanak” – ezzel a felhívással fordult azon csíki önkormányzatok felé Csíkszereda polgármestere, amelyek még nem fogadtak el a Székelyföld jogállására vonatkozó, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által javasolt tanácsi határozattervezetet.
Rendhagyó sajtóeseményt tartottak csütörtökön Csíkszeredában: a romániai magyar pártok, illetve politikai kötődésű szervezetek képviselői közösen álltak ki a március 10-i székely szabadság napjának fontossága mellett. Az eseménynek az adott „löketet”, hogy az eredetileg Marosvásárhelyre tervezett felvonulásra Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester nem adott engedélyt. Sőt, a következő két évre is megtiltotta az SZNT által kezdeményezett felvonulást.
„Aggodalommal tapasztalom, hogy Marosvásárhelyen külön bejáratú törvények vannak, amelyek ellehetetlenítik a székely szabadság napját” – adott hangot véleményének Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere, aki örült annak, hogy a tiltakozás mégsem marad el: Gyergyószentmikós és Sepsiszentgyörgy mellett Csíkszeredában is tartanak megmozdulást kedden.
„Március 10-én 17 óra 30 percre várunk mindenkit a csíkszeredai Szabadság téri székely zászlóhoz, ahol emlékeznünk kell a székely vértanúkra. Ugyanakkor tiltakoznunk kell a jogtiprás ellen. Az SZNT ezzel a felszólításával is az autonómia fontosságát hangsúlyozza, és arra kér minden székely önkormányzatot, hogy fogadja el a Székelyföld jogállására vonatkozó tanácsi határozattervezetet” – sorolta Veress Dávid, az SZNT csíkszéki szervezetének vezetője. Mint fogalmazott, kedden több helyen kell világítótüzet rakni, amelyekkel jelezni lehet, hogy léteznek a székelyek. „Szokásba kell hozni az ébrenlétet, a vigyázzállást. Arra kérek mindenkit, hogy székely zászlóval jöjjenek a Szabadság térre.”
A csíkszeredai RMDSZ részéről Szőke Domokos, a városi MPP részéről Somay Péter, a városi EMNP részéről pedig Tőke Ervin volt jelen a tájékoztatón. Mindannyian hangsúlyozták: jó látni, hogy vannak ügyek, amelyek felülemelkednek a pártérdekeken, mivel „nemzeti ügyben egy irányba kell húzni”. Kozma István Florin CSTIT-elnök Tusnádfürdőtől Domokosig minden fiatalt vár a tiltakozásra. Tiboldi László EMNT-alelnök arra kéri a csíkiakat, hogy kedden este tegyenek gyertyát az ablakokba. „Korlátozzák a nemzeti jogainkat. Mi vagyunk itthon, élni csak szabadon érdemes, de ezért tenni is kell” – fogalmazott Tiboldi.
A felszólalások végén Ráduly Róbert a csíkszeredai önkormányzat részéről egy felhívást fogalmazott meg a csíki önkormányzatok felé. „Egyenesedjenek ki, tegyék félre a félelmet, és ne Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester után, hanem a felelős székely polgármesterek felé igazodjanak. Március 10-re hívjanak össze rendkívüli testületi ülést, és fogadjanak el Székelyföld jogállására vonatkozó tanácsi határozattervezetet. Akiknek nincs bátorságuk erre, azok álljanak félre. Mutassák meg, hogy még van székely vér.”
Heten a huszonötből Érdemes tudni, hogy a csíki régióban a huszonöt önkormányzat közül eddig a következő önkormányzatok fogadtak el autonómiahatározatot: Csíkszereda, Tusnádfürdő, Csíkpálfalva, Csíkszentdomokos, Csicsó, Gyimesközéplok, Gyimesfelsőlok.
Kozán István
Székelyhon.ro

2015. március 12.

Rafain Zoltán mandátum nélkül maradt
Két pert és megyei önkormányzati képviselői mandátumát is elveszítette Rafain Zoltán, aki korábban az RMDSZ-t képviselte a testületben. Az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) összeférhetetlenségi megállapítása és egy olyan, közös költséggel kapcsolatos, vitatott szerződés vezetett idáig, amelyre szerinte nem is volt szükség.
Közel három éve, 2012 júniusában egy, az ANI által közzétett jelentés összeférhetetlenséget állapított meg számos önkormányzati képviselővel kapcsolatban. Köztük volt a csíki Rafain Zoltán is, akit egy, a megyei tanáccsal kötött ingatlanfenntartási szerződés miatt marasztalt el az ügynökség. A megyei önkormányzati képviselő, aki abban az évben is mandátumot szerzett, azt mondta, nem lát törvénytelenséget, később pedig bíróságon támadta meg a megállapítást. Ezt a fellebbezést viszont a marosvásárhelyi ítélőtábla elutasította. „Nem fellebbeztem tovább, mert azt mondtam, nekem igazam van, közben kiderült, hogy nincs” – mondta kérdésünkre Rafain.
2014 júniusában Rafain Zoltán megyei önkormányzati képviselői mandátumát Hargita megye prefektusa egy rendelettel felfüggesztette. Az akkori képviselő-testületi ülésen Rafain még azt mondta, remélhetőleg csak ideiglenesen, néhány hónapra marad távol, amíg a bírósági eljárás lezárul ügyében. Nem így történt. Noha a közigazgatási bíróságon támadta meg a rendeletet, keresetét a marosvásárhelyi ítélőtábla idén februárban véglegesen, a további fellebbezés lehetősége nélkül elutasította.
„A mai napig nem tartom jogosnak ezt az eljárást, az ügyvédek is azt mondják, hogy ha nem volna most ez a gyakorlat, hogy mindenkit ijesztgetnek, akkor biztosan meg is kellett volna nyernem. Még egy tollvonásnyi hiba sem volt abban, amiért ez elindult” – értékelt Rafain, hozzátéve, számára nem létkérdés, hogy megyei önkormányzati képviselő legyen. Az ítélőtábla döntéséről az intézmény honlapjáról értesült, írásbeli közlést még nem kapott. Az ő helyét a megyei önkormányzati képviselő-testületben Kozma István Florin foglalta el.
Rafain Zoltán egy, közös költséggel kapcsolatos szerződés miatt került az ANI látókörébe, miután a megyei önkormányzat vásárolt egy lakást egy lakástulajdonostól abban a lakóparkban, ahol ő ügyvezetőként dolgozott. Nem lévén lakószövetség, a cég végezte a költségek számlázását a megyei önkormányzat által megvásárolt lakásban lakó személynek, egy szerződés alapján, amit Rafain írt alá. Ő utóbbit nem tartotta szükségszerűnek, a szerződés megkötéséhez viszont állítása szerint a megyei önkormányzat jogi osztálya ragaszkodott. „Én azt mondtam, nem kell szerződés a közköltséghez, ő erőltette, hogy szerződés kell, aminek ez lett a vége” – mondta kérdésünkre Rafain Zoltán, Egyed Árpád megyei főjegyzőre utalva. Megkérdeztük Egyed Árpádot is, aki viszont kijelentette, ehhez és hasonló szerződésekhez nincs köze a jogi osztálynak, mivel ezek a vagyongazdálkodási osztály hatáskörébe tartoznak, a jogi osztály legfeljebb láttamozhat.
Kovács Attila
Székelyhon.ro

2015. szeptember 5.

A második bécsi döntés 2.
Bevonulás Háromszékre
A magyar hadvezetés már szeptember első napjaiban felvázolta az erdélyi bevonulás forgatókönyvét, melyben a Tiszántúlon felvonultatott csapatoknak majdnem egésze részt vett. A légvonalban mintegy 375 kilométer mély terület megszállását a döntés időpontjától számított 14 nap alatt, tehát szeptember 13-áig be kellett fejezni.
Az első csapatrészeknek – a magyar 1. hadsereg miskolci VII. hadteste – vitéz primor szotyori Nagy Gyula altábornagy vezérletével szeptember 5-én Técsőnél (Máramarossziget felett) kell átlépniük a határt, majd Naszód, Óradna és Beszterce elérése után Szászrégennél kettéválva (Marosvásárhely, Sóvidék, Székelyudvarhely, Barót, Mikóújfalu, Sepsiszentgyörgy, Kovászna, Zágon, illetve Maroshévíz, Gyergyószentmiklós, Csíkszereda, Csíkszentsimon, Csíkkozmás, Kászonújfalu vagy Kászonjakabfalva, Szárazpatak, Kézdiszentlélek, Kézdivásárhely, Bereck, Sósmező vonalon) nyomulnak elő Székelyföldre. A jelentősebb erdélyi városok közül Nagyváradot 6-án, Kolozsvárt 11-én vették birtokukba a magyar 1. és 2. hadsereg kijelölt alakulatai. Marosvásárhelyre szeptember 10-én a Gyorshadtest, majd szeptember 15-én a szekszárdi 12. gyalogdandár vonult be vitéz lófő nagybaczoni Nagy Vilmos gyalogsági tábornok vezényletével. A háromszéki bevonulásban részt vevő magyar 1. hadsereg 1940. március 10-én alakult Szolnokon nagybaczoni Nagy Vilmos tábornok parancsnoksága alatt. Alárendeltségébe tartozott a miskolci VII. és a kassai VIII. hadtest (az előbbi parancsnoka szotyori Nagy Gyula altábornagy, vezérkari főnöke vitéz felsőtorjai Kozma István vezérkari ezredes), valamint a vitéz lófő dálnoki Miklós Béla tábornok parancsnoksága alatt álló Gyorshadtest. Ennek két gépkocsizó dandárja, a budapesti 1. gépkocsizó dandár (parancsnoka vitéz Major Jenő tábornok), illetve a munkácsi 2. gépkocsizó dandár (parancsnoka vitéz Heszlényi József tábornok), valamint két lovasdandárja (a nyíregyházi 1. és a kecskeméti 2.) volt.
Miután a rossz útviszonyok, a gyakori torlódás, az utánpótlás elmaradása, az emberek és lovak kimerültsége miatt félő volt, hogy a magyar csapatok nem tudják a bevonulást időben végrehajtani, nagybaczoni Nagy Vilmos gyalogsági tábornok utasítására Székelyföld megszállására a dálnoki Miklós Béla tábornok vezette Gyorshadtestet küldték előre. Az 1. gépkocsizó dandár, a lovasság egy része Major Jenő tábornok és Zsombolyai Béla ezredes irányításával szeptember 11. és 13. között a Marosvásárhely, Korond, Székelyudvarhely, Oklánd útvonalon haladt, szeptember 12-én belépett a már erdővidéki Vargyasra, majd onnan a Barót, Nagybacon, Málnásfürdő, Málnás vonalon továbbmenve 13-án felszabadítják Sepsiszentgyörgyöt. Itt szétválva egyfelől Illyefalva–Kökös, Uzon–Bikfalva, másrészt Réty, Nagyborosnyó, Zágon, illetve Réty, Barátos, Kovászna, Kommandó a haladás iránya A 2. gépkocsizó dandár Heszlényi József tábornokkal az élen a Szászrégen, Gödemesterháza, Maroshévíz, Gyergyószentmiklós, Csíkszereda, Csíkszentsimon vonalat követte. Innen a csapatok két irányba haladnak: egy rész Csíkkozmás, majd Kászonjakabfalva érintésével szeptember 13-án Szárazpatakon át belép Felső-Háromszékre, és Kézdiszentléleken át Kézdivásárhelyre érkezik. A másik Tusnádfürdőn, Sepsibükszádon, majd a Nagy-Csomád déli lejtőin, Torján át jut Kézdivásárhelyre. Innen a felszabadítók Nyujtódot, Lemhényt, Berecket, illetve Ojtozt elhagyva a történelmi Magyarország legkeletibb helységébe, Sósmezőre érve befejezik Észak-Erdély visszafoglalását. A szeptember 12–13-án érkező gyorsalakulatok általában csak a kijelölt útvonalakon levő településeken haladtak át. A VII. hadtest csapattestei viszont – amelyek a bevonuló honvéd hadsereg zömét képezték, és melyből a helyőrségi alakulatokat állították össze, különböző útvonalakon csak szeptember 20–21-ére érkeztek meg Háromszékre és szóródtak szét a megye településein, így rendezvényekkel egybekötött ünnepélyes fogadásukra csak ezekben a napokban kerülhetett sor. (Jegyezzük meg, hogy a megszállást követő három hónapban, november 26-áig három szinten szervezett katonai közigazgatás alatt állt Észak-Erdély. A határvédelem megszervezése mellett a hadsereg gondoskodott a közigazgatás és oktatás újjászervezéséről, a lakosság ellátásáról és biztonságáról, valamint a szociális ügyek kezeléséről.)
Sepsiszentgyörgyre az egri magyar királyi Dobó István 14. honvéd gyalogezred a Csíkszereda, Tusnádfürdő, Sepsibükszád, Málnás, illetve Oltszemnél szétválva a Zalán, Kálnok, Kőröspatak, Árkos országúton haladva szeptember 21-én vonult be szotyori Nagy Gyula altábornagy vezetésével, majd oszlott szét a megye déli és délnyugati helységeibe.
(folytatjuk)
József Álmos
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2015. szeptember 25.

Székelyföldi informatikai konferencia
Tegnap reggel kezdődött és ma este ér véget a bálványosfürdői négycsillagos Grand Hotelben immár harmadik alkalommal megszervezett Székelyföldi IT&C és Innovációs Konferencia. A székelyföldi, erdélyi régiót érintő számítástechnikai és információtechnológiai tematikájú szakmai konferencia szervezésében jelentős szerepet vállal a térségben működő IT&C vállalkozásokat tömörítő IT Plus Klaszter, a Kovászna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara IT és Telekom szakosztálya.
A szakmai konferencia célja a régióban, illetve a nemzetközi piacon működő IT&C vállalkozások, szakemberek, oktatók közötti kapcsolati háló kiépítése és ápolása, a legújabb ágazati trendek, sikeresen működő innovatív modellek bemutatása, az IT-oktatás, önkormányzati, valamint a vállalkozói szféra találkozása és nem utolsósorban üzleti kapcsolatok kialakítása. Emellett fontos szerepet kap az e-egészségügyi, valamint a mezőgazdasági IT-projektek bemutatása és fejlesztési lehetőségeinek a mikéntje. Az idei rendezvénysorozat az eddigi legnépesebb tömeget mozgatja meg, ugyanis a szervezők több mint kétszáz hazai és magyarországi résztvevőre, illetve negyvennyolc szakember jelenlétére számítanak, az utóbbiak többnyire kerekasztal-beszélgetéseken vesznek részt különböző szekciókba tömörülve.
A kétnapos rendezvény hivatalos megnyitójára a szálloda nagy konferenciatermében került sor, ahol a moderátor szerepét Rácz Attila, a Magic Solutions Kft. ügyvezető igazgatója látta el. Elsőként Bihari Béla, a Kovászna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara IT és Telekom szakosztályának elnöke köszöntötte a meghívottakat és résztvevőket. Elmondása szerint sikerült megyei és városi szinten, Kovászna és Hargita megyében egyaránt elérni az IT beiktatását mint fejlesztési pillért a 2014–2020-as stratégiába. „Ebben a szakmában az erőforrások aranyat érnek, ki kell jelenteni, hogy nem titkolt szándékunk e konferenciával is felhívni az elszármazott tehetségek figyelmét arra, hogy szükségünk van rájuk és a nagyvilágban szerzett tudásukra, hiszen itthon is lehet világklasszis méretű projektekben dolgozni” – hangsúlyozta Bihari Béla. Kozma István, az IT Plus Klaszter elnöke arról szólt, hogy az idei, harmadik konferencián a résztvevők összetétele nagyon sokszínű, hiszen vállalatvezetők, tanácsadók, IT-menedzserek, egyetemi oktatók, egyetemisták, önkormányzati és intézményvezetők vannak jelen Székelyföldről, Magyarországról, Bukarestből, Kolozsvárról, Temesvárról és Brassóból. Azt is közölte, hogy az általa vezetett és csíkszeredai székhelyű klaszterhez eddig harminc Hargita, Kovászna, Kolozs és Maros megyei vállalkozás csatlakozott. „Az a célunk, hogy minél több szakembert tudjunk itthon tartani és hazavonzani, és lehetőséget biztosítani számukra, hogy itthon kamatoztassák tudásukat” – mondotta végezetül a klaszter elnöke. Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke az elvándorlás ellen szólva arra kérte a szakembereket, hogy legyenek a megyei önkormányzat partnerei olyan európai uniós projektek kivitelezésében, amelyek itthon biztosítanának munkahelyet a fiatalok számára. Henning László, a Kovászna Megyei Tanács alelnöke arról szólt, hogy a megyei önkormányzat partner lesz minden olyan elképzelés kivitelezésében, amey meghonosítja az IT-t Székelyföldön. Merjünk nagyot álmodni – hangsúlyozta az alelnök –, merjük azt álmodni, hogy a Székelyföld az IT völgye lehet, ha megteszünk mindent ennek érdekében. Zsigmond Barna Pál, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának vezetője rangos eseménynek nevezte a kétnapos rendezvényt, azt emelve ki: a jelenlevők és a szülők közös felelőssége, hogy az informatika ne nyomja el a művészeteket, az irodalmat, ne vesszen ki a könyv a számítógép miatt. A köszöntőbeszédek elhangzása után a konferencia részlegenként folytatódott.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2015. november 13.

Többnyelvűséget hirdető kitűzőket osztottak szét a magyar nyelv napján Csíkszeredában
A magyar nyelv napja alkalmából feliratos kitűzőket adtak át az RMDSZ Csíki Területi Szervezetének kezdeményezésére Csíkszereda több intézményében, kereskedelmi egységekben és az üzemanyagtöltő-állomásokon pénteken.
A magyar Országgyűlés 2011-ben nyilvánította a magyar nyelv napjává november 13-át. Romániában Klaus Johannis államfő idén november 11-én hirdette ki az RMDSZ által kezdeményezett törvényt, amely itt is a magyar nyelv napjává nyilvánítja november 13-át. A törvény értelmében a magyar tannyelvű iskolák ünnepélyes keretek között is megemlékezhetnek a magyar nyelv napjáról.
A pénteki kezdeményezéshez csatlakozott az RMDSZ Csíki Nőszervezete, Csík Terület Ifjúsági Tanácsa (CSTIT) és az Édes Anyanyelvünkért Szövetség is, akik segítettek a HU/RO és HU/RO/EN feliratos kitűzök átadásában. A kezdeményezők abban bíznak, hogy az akció eredményes lesz, és ha valaki betér azon intézmények – rendőrség, posta, prefektúra – vagy kereskedelmi egységek valamelyikébe, akik kapnak a két és három nyelvű kitűzőkből, fogják is azokat viselni. Így az ügyfél tudni fogja, hogy az őt kiszolgáló alkalmazott beszéli ezeket a nyelveket.
„Proaktívan kívánjuk felhívni a figyelmet, segítünk abban, hogy az üzletekben könnyebben menjen a vásárlás, hogy a közhivatalokban könnyebben tudjanak ügyeket intézni” – hangsúlyozta Borboly Csaba, az RMDSZ Csíki Területi Szervezetének elnöke. Becze István a szervezet ügyvezető elnöke felhívta a figyelmet, hogy azok, akik nem kaptak kitűzőt, de szeretnének ilyet használni, igényelhetik azt a zöldségpiac melletti RMDSZ székházban.
A kitűzök kiosztásában részt vett Lőrincz Csilla, az RMDSZ Csíki Nőszervezetének elnöke, Kozma István, a CSTIT-elnöke és Veress Dávid az Édes Anyanyelvünkért Szövetség vezetője.
Iochom Zsolt
Székelyhon.ro

2016. február 27.

RMDSZ–EMNP egyeztetés a közös jelöltállításról
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség és az Erdélyi Magyar Néppárt Temes megyei vezetői csütörtök este egyeztettek az esetleges közös választási szereplésről a június 5-ei helyhatósági választásokon. A Néppárt képviselője új javaslattal állt elő: a Temes megyei Óteleken az EMNP állítson polgármesterjelöltet és tanácsosi listát, amelyet az RMDSZ támogatna.
„Mi felajánlottunk egy-egy helyet az EMNP képviselőinek a temesvári és a Temes megyei önkormányzati listán – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Halász Ferenc megyei RMDSZ-elnök –, ehhez képest ők egy teljesen új javaslattal jöttek. Óteleken néppárti polgármesterjelölt és tanácsosi lista induljon, amelyiket az RMDSZ támogatná. Azt is megismételték, hogy nem igénylik a helyeket a megyei tanácsosi és a temesvári tanácsosi listán. A mi eredeti ajánlatunk viszont arról szólt, hogy mindenütt, ahol közösen indulunk, ott a Néppárt képviselői az RMDSZ-es listákra kerülnek fel, és nem arról, hogy más-más párt indítson jelölteket a különböző településeken. Ebben az új helyzetben az RMDSZ Temes megyei elnökségének értékelnie kell a Néppárt javaslatát és miután ez megtörténik, a választ a következő találkozón fogjuk közölni” – mondta befejezésül Halász Ferenc.
Kása Zsolt, az EMNP Temes megyei szervezetének elnöke a Nyugati Jelennek elmondta: Óteleken Kozma István mezőgazdasági vállalkozó a Néppárt polgármesterjelöltje, aki már a jelöléséhez szükséges aláírásokat is összegyűjtötte. A Néppárt helyi szervezete azt szorgalmazza, hogy Óteleken az RMDSZ is az EMNP polgármesterjelöltjét és tanácsosi listáját támogassa. Amennyiben az RMDSZ-szel nem sikerül erről megegyezni, az EMNP akkor is elindítja Kozma Istvánt és tanácsosjelöltjeit a helyhatósági választásokon.
Pataki Zoltán. Nyugati Jelen (Arad)

2016. április 7.

Végleges: Borboly megyeitanácselnök-jelölt, Ráduly Csíkszereda polgármesterjelöltje
Véglegesült az RMDSZ csíki megyeitanácsos-jelöltek listája április 6-án, ugyanis a Szövetség Csíki Területi Szervezete Területi Küldötteinek Tanácsa Csíkszeredában tartott ülésén megerősítette a múlt héten kialakult sorrendet. A Szervezet csíki jelöltjei Hargita Megye Tanácsába a június 5-én sorra kerülő önkormányzati választásokon tehát: Borboly Csaba, Becze István, Szentes Antal, Ferencz-Salamon Alpár-László, Lőrincz Csilla, Kolozsvári Tibor, Dajka Tünde, Rácz Árpád, Kozma István, Fodor Zoltán, Jére Elemér, György Emőke.
A Szervezet Állandó Tanácsa által elfogadott módszertan értelmében a térség megyeitanácsos-jelöltjeit a helyi választmányok tagjai rangsorolták szavazólapos választás útján. A szavazólapokat minden tag postán kapta meg, és a területi szervezet csíkszeredai székházában lévő zárt kerámiaurnába kellett bedobniuk március 31-én, csütörtökön 15 óráig. Az urnát aznap délután a Területi Választási Bizottság tagjai – Borboly Csaba területi elnök, Korodi Attila parlamenti képviselő és Máthé Gabriella, a Szervezet munkatársa – fel is törték, és a szavazatokat megszámolták és összesítették. A helyi választmányok tagjai nem szavaztak Borboly Csabáról, tekintettel arra, hogy a Szövetségi Képviselők Tanácsának jelöltállításokra vonatkozó határozata, illetve Hargita Megye Egyeztető Tanácsának határozata értelmében a területi elnök vezeti a jelöltek listáját. Ezt a jelen lévő küldöttek is megerősítették, továbbá egyöntetűen támogatták azt is, hogy Ráduly Róbert Kálmán legyen a Szövetség csíkszeredai polgármesterjelöltje.
Az eseményen jelen lévő Kelemen Hunor szövetségi elnök felszólalásában kiemelte, szerinte Ráduly a továbbiakban is jó polgármestere lesz a városnak, illetve elmondta, támogatja azt, hogy az újonnan alakuló megyei tanács elnökét Csík-térség adja majd, Borboly Csaba személyében. A szövetségi elnök hangsúlyozta, erről egyeztetett Gyergyó- és Udvarhely-térséggel is.
Borboly Csaba, az RMDSZ Csíki Területi Szervezetének elnöke az egymásra figyelés és a csapatmunka fontosságára hívta fel a TKT figyelmét. „Ma az RMDSZ-nek a közös, mindenki által felvállalható pontok megtalálásáról kell szólnia” – szögezte le az elnök, aki arra biztatta a jelenlevőket, folytassák a munkát, és ne engedjék el egymás kezét.
Közlemény
Erdély.ma

2016. július 3.

Ezrek a székely népviselet csíksomlyói ünnepén
Több ezren látogattak ki idén az Ezer Székely Leány Napjára a csíksomlyói nyeregbe. A regisztrációs adatok alapján 1775 leány és pontosan 800 legény jelent meg népviseletben. Nyolcvanöt évvel ezelőtt indult útjára a mozgalom.
Az előre meghirdetett jelentkezés szerint 2249-en érkeztek szervezetten, mellettük még nagyon sok érdeklődő látogatott Csíksomlyóra. A jövő évi rendezvényen a házigazda Tusnádfürdő lesz, ugyanis a lakosság számához viszonyítva onnan jelentek meg legtöbben népviseletben a találkozón.
Reggel a csíkszentimrei Zöld Fák Fúvószenekar ébresztette Csíkszeredát a város különböző pontjain, majd a Szabadság téren folytatódott az egyre növekvő tömeg szórakoztatása. A megnyitón Barti Tihamér, Hargita Megye Tanácsának alelnöke elmondta, az ilyen és ehhez hasonló rendezvények által tudjuk megélni hagyományainkat. „Legyen ez a nap a székely konok meggyőződést felváltó szerény bizonyosság napja” – hangsúlyozta Barti.
Grüman Róbert, Kovászna megye önkormányzatának alelnöke beszédében kifejtette, a Székelyföldi önkormányzatok továbbra is támogatni fogják az ilyen típusú rendezvényeket. „A székely hagyomány, a népviselet él a XXI. században is” – jegyezte meg Grüman. Hargita megye testvérmegyéi is képviseltették magukat a rendezvényen. Török Dezső, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közgyűlés elnöke elmondta, nagy megtiszteltetés számára, hogy itt lehetett, továbbá hitében erős, erkölcsében tiszta és önazonosságában szilárd ifjúságról beszélt. „Itt az Ezer Székely Leány Napján mindannyian otthon vagyunk. Hazát, hitet nem cserél az ember” – tette hozzá Török.
Rideg László, a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés elnöke szerint nagyon fontos, hogy megbecsüljük a leányokat, asszonyokat. „Azt kívánom, hogy ez az Ezer Székely Leány Napja még legalább 1000 évig legyen itt” – emelte ki Rideg. „Megdöbbentő látvány nézni ezt a gyönyörű szép tömeget, akik népviseletben várva itt összejöttek, az ember szíve nagyot dobban” – tette hozzá Bányai Gábor országgyűlési képviselő.
A beszédeket ünnepélyes felvonulás követte a csíksomlyói kegytemplomhoz, majd az ünnepi szentmisét követően a résztvevők átvonultak a nyeregbe, ahol sok érdekes programmal várták őket a szervezők. A Zöld Fák Fúvózenekar itt is tovább emelte a rendezvény hangulatát, valamint kézműves kiállítás és vásár, illetve gyermekfoglalkozások színesítették a programot.
A házigazda Csíkszentimre által épített regisztrációs kapu az idén valóban egyedire sikerült: egy szarvast ábrázoló bejáratot készítettek. A néptánccsoportok bemutatói előtt ünnepi beszédek hangzottak el, többek között Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere szólt az ünneplőkhöz. „Itt nálunk a legnagyobb a vallási elkötelezettség és elhivatottság, itt még mindig tele vannak a templomok, fontosak az ünnepek, fontos a keresztség, az elsőáldozás, a bérmálás, a házasság ünnepe. Ezért vagyunk ma itt, ezért lehetünk itt, mert nekünk ez az érték még megmAradt, megtartottuk – bár komolyan dolgoztak azon, hogy elvegyék tőlünk ezt a létfontosságú alappillért. Én nem feltétlenül hiszek a számmisztikában, de ez a nyolcvanötös azt jelenti, hogy H és egy E. Mondhatjuk erre azt, hogy Hajrá Erdély, de ezekkel a betűkkel kezdődik ennek a 31-ben kitalált eseménynek a jelmondata is, ami úgy hangzik, hogy: Hitében Erős!”
A rendezvény egyik legfontosabb pontját a hagyományőrző néptánccsoportok bemutatói jelentették, idén összesen 24 csapat lépett színpadra. A táncosok Csíkszentimréről, Csíkszeredából, Marosludasról, Borszékről, Csíkszentkirályról, Berekfürdőről, Csombordról, Kecsetről, Kászonaltízről, Szentegyházáról, Gyulakutáról, Csíkvacsárcsiból, Tusnádfürdőről, Csíkmenaságról, Csíkszentlélekről, Fitódból, Csíkszentdomokosról, Csíktaplocáról, Madéfalváról, Csíkcsicsóból és Csíkcsomortánból érkeztek.
Kozma István, Csíkszentsimon polgármestere kérdésünkre elmondta, több éve vesz részt a rendezvényen, de ez az első alkalom, amikor nem szervezőként, csupán résztvevőként volt jelen. „Ez egy fontos találkozó, Vásárhelyről és Bukarestből is hoztunk vendégeket, hogy megismerhessék a székely kultúrát” – ismertette Kozma.
Deák Boglárka és Martóci Réka a tüsnádfürdői néptánccsoport tagjaiként vettek részt a rendezvényen. „Tőlünk körülbelül 80–100 ember jött el, nagyon sokat próbáltunk minden egyes nap. Jól érezzük magunkat és jó látni, hogy mindenki népviseletben van. Finom az étel, szépek a táncok, mindennel meg vagyunk elégedve” – mondták.
Brassóból is többen érkeztek, Ilyés Klára érdeklődésünkre elmondta, már harmadik alkalommal vesznek részt az eseményen. „Szépek a színes székely ruhák. Az előadás tetszett a legjobban, de a beszédek is szépek voltak. Jövőre is itt leszünk” – tette hozzá Ilyés.
A határon túlról is jöttek résztvevők, a Magyarországról érkező Valendorfean Katalin elmondása szerint nagyon jól érezte magát. „Azért jöttünk, hogy megnézzük a vidéket és a táncokat. Minden tetszik, a táj, a levegő, az erdő, a templom, az énekek és a kedves emberek”.
A rendezvényt a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes, Csíkszereda Polgármesteri Hivatala és az Ezer Székely Leány Napja Alapítvány szervezte.
Iszlai Katalin
Székelyhon.ro|

2016. július 4.

Fél órát tartott a több száz hektárnyi termőföldön kárt okozó ítéletidő
Mintegy hatszáz hektárnyi mezőgazdasági területben tett kárt a vasárnap délutáni zivatar, jégeső Csíkszentsimonban.
Mint azt Kozma Istvántól, Csíkszentsimon polgármesterétől megtudtuk, a helyi alpolgármester és az önkéntes tűzoltó-alakulat parancsnoka járta végig a település területét hétfőn, hogy felmérjék a vasárnap délutáni, alig több mint fél órás heves esőzés, jégeső okozta károkat.
A látottak alapján számoltak be arról, hogy a településen belül nem voltak nagyobb károk, de a heves széllökések gyümölcsfákat törtek ketté és kerítéseket döntöttek ki. A mezőgazdasági területeken azonban jelentősebb problémákat tapasztaltak, a jégeső mintegy 500–600 hektárnyi gabona-, silókukorica-, illetve pityókaparcellában tett kárt a Csíkszentsimon és Csíkszentmárton közötti Nagymezőben.
Kömény Kamilla
Székelyhon.ro

2016. szeptember 24.

Fórum, konferencia és gazdanap a térségi mezőgazdálkodóknak
okszínű és tartalmas programokkal várták az érdeklődő gazdákat az első alkalommal megszervezett Csíkszéki Gazdanapok szervezői csütörtöktől szombatig. Az érdeklődők nemcsak szórakozhattak, hanem tanulhattak, sőt megmérettethették állataikat, termékeiket is.
A háromnapos rendezvény szombaton zárult a csíkszentsimoni Szent László Gyermekvédelmi Központ területén tartott gazdanappal. A tervezetthez képest mintegy órás késéssel nyitották meg az eseményt a magyar és székely himnusszal, amelyek után Ferencz Ervin ferences atya elmondta, hogy őt kérték fel a házigazda, Böjte Csaba ferences szerzetes helyett beszélni. Majd részleteiben is kitért arra, hogy miért nevezik a kenyeret a természet csodájának, az ember kalácsának, illetve az Isten palástjának. Az új kenyér megáldását követően pedig közösen imádkozták el a Miatyánkot az összegyűltek.
Borboly Csaba, Hargita megye Tanácsának elnöke köszöntőjében a bizalom, az adott szó fontosságáról beszélt, arról, hogy vissza kellene térjenek azok az idők, amikor még elég volt egy kézfogás az ígéretek betartásához. Emellett bátorította a gazdákat arra, hogy higgyék el, együtt többre képesek. Meglátása szerint, „ha lesz kellő bizalom, összefogás a gazdák részéről a mezőgazdaságban, az értékesítésben, a közös fellépésben, akkor ez a három nap nem volt hiába”. Jakab István, a magyar országgyűlés alelnöke rámutatott, három napig dolgoztak, egyeztettek, programot alkottak, amely révén megerősítették az együttműködést az országhatár két oldalán élő magyarok közt. Jó szórakozást kívánt az összegyűlteknek, arra kérve őket, hogy higgyék el, azon dolgoznak az anyaországban, hogy minden magyar igazán otthonra találjon a Kárpát-medenceében.
Tánczos Barna, RMDSZ-es szenátor megköszönte a magyarországi szakembereknek, hogy jóvoltukból a barátság mellett, rendszerint tudást és anyagi támogatást is kapnak a Székelyföldiek. Hangsúlyozta, hogy a hétvégi eseményhez hasonló rendezvények elsősorban a gazdák tudásának gyarapítása miatt fontosak – ilyenkor ugyanis nemcsak ünnepelni, hanem tanulni is van lehetőségük a környékbelieknek. Kozma István, Csíkszentsimon polgármestere megköszönte mindenkinek a háromnapos program létrejöttéhez nyújtott segítséget, ugyanakkor kifejtette, bízik a folytatásban. Kiemelte továbbá, hogy az elmúlt években nem volt olyan rendezvény a településen, amely a gazdáknak, a gazdákról szólt volna, most azonban itt a felkínált lehetőség számukra.
Magyarok kenyere
A gazdanap része volt a Magyarok Kenyere Program is, amelynek keretében Balog Eszter, a Szent István Egyetem munkatársa felolvasta Korinek László professzor, a Magyarok Kenyere mozgalom elindítójának köszöntőjét, majd Nagy István parlamenti államtitkár és Darabos Tamás, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara főigazgatója is rámutatott az egyre nagyobb méreteket öltő program jelentőségére. A helyszínen előállított Magyarok Kenyere cipók értékesítéséből befolyt adományokat a simoni gyermekvédelmi központ számára ajánlották fel.
Állatkiállítás, fajtabemutató
Közben egyre többen gyűltek össze a gazdanap helyszínén: kik a kézműves vásárt keresték fel, kik pedig a sajtkészítők sátrában ízlelték, vagy éppen vásárolták az ízletes, illatos termékeket, de olyanok is voltak, akik a tanácsadó sátrat vagy épp az állatkiállítások helyszínét keresték fel. Ami a szarvasmarha-kiállítást illeti, 16 állatot – elsősorban pirostarka és Holstein fajtájút – értékelt a szakmai zsűri, miközben Sólyom Gizella, a Hargita Megyei Állatnemesítő Hivatal volt vezetője beszélt a fajták, és felvonultatott állatok jellemzőiről. Mint a szervezőkről megtudtuk, mintegy negyven egyedre számítottak, de több gazda is váratlanul visszamondta a részvételt. A lovas programpontok iránt is sokan érdeklődtek: fajtabemutató révén volt lehetőség megismerni a különböző lovakat, de volt szekeres ügyességi-, és rönkhúzató verseny is. A juhkiállítás elmAradt, mivel a gazdák többsége még a legelőn tartja állatait.
Tanácsokat is adtak
Közben a tanácsadók sátrában a mezőgazdasági és vidékfejlesztési pályázatokat lebonyolító intézmények és szervezetek egész nap ingyenes tanácsadással segítették az érdeklődő gazdákat. A Kovászna megyei LAM Alapítvány munkatársa elmondta, habár az emberek is érdeklődtek, de a jelenlevő szervezetek között – Gyulafehérvári Caritas Vidékfejlesztés, Csík LEADER Egyesület – is elindult egyfajta kommunikáció, ami számukra is pozitív hozadéka az eseménynek. A Caritas munkatársa arról számolt be, hogy beszélgetésünkig tőlük elsősorban a gyógynövénytermesztésről érdeklődtek, miközben formális (akkreditált) és non-formális – amely nem akkreditált, hanem tapasztalati ismeretszerzést jelent – képzéseiket próbálták népszerűsíteni az eseményen.
A jó hangulatot a nap folyamán a helyi ifjúsági fúvószenekar, a csíkszentsimoni néptáncegyüttes, valamint a Heveder és Role zenekarok biztosították, a legkisebbek pedig a gyermekudvarban vehettek részt a számukra összeállított foglalkozásokon.
Fórumot és konferenciát is szerveztek
Csütörtökön szakmai fórummal kezdődött a rendezvény, pénteken pedig konferencián vehettek részt az érdeklődő gazdák a Csíkszéki Gazdanapok keretében. A két szekcióban zajló előadások során szó volt a helyi termékekről, védjegyekről, a minőségbiztosításról, a tejtermelésről és feldolgozásról, továbbá körbejárták a vadkárok, a vadkárbecslés, vadgazdálkodás, illetve a gazdaképzések, szaktanácsadások témakörét is a szakemberek. Mindezek mellett az új agrártörvényekről, a határon átnyúló együttműködésekről és az agrártámogatások alakulásáról is informálták a jelenlevőket.
Kömény Kamilla
maszol.ro

lapozás: 1-27